 |
Habar "signed" zenesz lettem egy
multinal, szeretett orszagomban ez megis egy olyan hosszu es szanalmas
'kalvariat' vont maga utan, amelyre sok peldat nem lehet talalni
a kortars magyar eloadok kozott, de az is lehet, hogy csak a zenekar
nem volt tul szerencses csillagzatu, amiben akkoriban jatszottam.
Sok zenesz ismeros mondta is, kar nyavalyogni, mas orulne, ha egy
ilyen ceg szerzodest ajanlana neki... Ma mar batran javallanam barkinek
: ha egy kiado ILYEN szerzodest ajanl, akkor bizony jobb nemet mondani
ra... :) De akkor ezt nem tudhattam, csak azt, hogy ha valamit,
akkor azt a cuccot ALA KELL IRNI, ha akarok valamit kezdeni a zenevel
:))))) hat igen... Mindenesetre tapasztalatnak tobb volt, mint tokeletes...
Sok szep pillanat, de tripla annyi felesleges
szivas es hulyeseg utan vegleg valaszuthoz ertem :
1. Lekanyarodni az utrol – hobbikent
megtartva a zenet – vagy
2. tovabb, – elore – "menekulni" ? :)
(Nem szerettem uttoro lenni, de a jelszot ugy
latszik megis megfogadtam... :)
Talan egyfajta "zenesz–eletoszton"
kell ahhoz, hogy habar nehezen, de vegul meghozza az ember azokat
a donteseket, amelyek vegul kiutat jelenthetnek szamara –
lehetetlen elethelyzetekbol, gatlo emberi kapcsolatokbol, nem is
beszelve a magyar zenei/muvesz vilag szurrealitasarol...
Ha ebbe nem szamitanam bele az eredendo "gyermekkori"
:) motivaciom, a fent emlitettek mar akkor is epp elegendoek a donteshez,
hogy "kis idore" elhagyjam szulofoldemet Magyarorszagot
es szulovarosomat, Kaposvart.
Tettem mindezt azert, amiert a multban oly
sok honfitarsam is tette, de hosszabb magyarazattal talan nem is
tartozom senkinek... :)

|